Pop, csajok...

ma este 20.00, Budapest Sportaréna, Gwen Stefani
sokáig úgy volt, hogy "ja, el kéne menni a koncertre, mert mégiscsak...", aztán csak nem jutott el a dolog odáig, hogy jegyet vegyek. mígnem tegnapelőtt összenéztünk az Ádámmal, olyan "hülyék vagyunk mi?" nézéssel és hanyatt-homlok lecsaptunk néhány megmaradt jegyre, ezzel elkerülve, hogy a fejünket erősen a falba kelljen verni. merthát Gwen egy fogalom a popszakmában és nem haknizik minden nap (évben) itt nálunk, mint pl. a Faithless. az érte való rajongás persze még a No Doubt-al kezdődött és töretlenül folytatódott, amikor szólóra váltott. az új lemez is nagyon egyben van szerintem, leszámítva a Wind It Up-ot, ami nekem nagyon nem jön be. mindenesetre nagy lelkesedéssel várom az este nyolcat, előérzetem szerint nem fog csalódást okozni.

ha már zene, egy kínzó kérdés: miért van az (tényleg az van?), hogy a csajok átvették az uralmat a popzene fölött? jön a kérdés onnan, hogy mostanában tobzódunk a jobbnál jobb popzenékben és mindet csajok adják elő. volt már szó Roisin Murphy új albumáról, itt van az új Sugababes lemez, Rihanna a nyár slágere, Robyn az év debütálása és (vadiúj hír:) Kylie is készített valami egészen újat. ez utóbbitól jött ki a héten egy bemelegítő klip 2 Hearts címmel, ami szerintem csodás. nem olyan megszokott Kylie, ezért sokan meg is szólták, de nem is kell annak lennie, ez pont így van rendben. dőzsölünk a popcsajokban és közben sehol egy új Jacko, vagy George Michael, vagy ilyesmi. miért? (és ne gyertek nekem Mika-val, mert elsírom magam)

PS: aki osztozik a pop iránt tanusított érdeklődésemben, annak ajánlom figyelmébe a Popjustice-t, ahonnan én is a tudás nagyrészét merítem. ők brittek, és mint ilyenek eleve eléggé értenek a pophoz és mint londoniak közvetlenül tartják mutatóujjukat a britt pop (nem brittpop!) ütőerén (bocs ezért a metaforáért, de az egyik kedvencem és annyira adta magát). kedvenc szavuk az amazing, de kegyetlenül megmondják azt is, ha valaki szart csinál, ahogy kell.